Nekem az a fura téveszmém, hogy az ember másképp néz a Dunára, másképp néz magára a természetre is ha olyan póráz van a kezében, aminek a végén egy mihaszna kutya lóg - sokkal nyitottabban, befogadóbban. Jobban vigyáz a környezetére, összeszedi maga után a szemetet, a kutyagumit is magával cipeli - és a gyerekek is jobban megtanulnak magukon kívül másra is gondolni.
Persze, ez emberfüggő, aki eleve magasról tojik a másik emberre és a természetet sem tiszteli, kutyásként sem változik, ugyanúgy átgázol a másikon, ugyanúgy eldobja a szemetet, és ott hagyja a kutyagumit ahová az leesett - nála az, hogy épp kutyával van, nincs kihatással semmire.
Aki viszont nyitott, vagy nyitni szeretne, jó eséllyel még nyitottabb lesz - és jó eséllyel fut össze hasonlóan gondolkozó emberekkel. Én legalábbis határozottan így gondolom. A kutya nem pótolja, helyettesíti a családot és a barátokat - inkább izgalmasabbá teszi a közös programokat és a hétköznapokat, rákényszeríti az embert a rendszeres mozgásra, kikényszeríti a tiszta levegőre. Nincs is annál jobb, mint amikor egy szimpla bográcsozásból hirtelen hatalmas kutyás buli lesz.
Úgyhogy hajrá - kívánom mindenkinek, hogy egyszer kutyával az oldalán is felfedezhesse a Dunakanyar szépségeit - leginkább Zebegényt és a közeli Ipoly partját :)