A telek...
2018. május 15. írta: Silent Hill Z

A telek...

Van egy telkünk.

Az ország egyik talán legszebb falvában, a Dunakanyar egyik ékszerdobozában, annak is a "lakatlan" üdülőövezetében. Mindenki azt kérdezte, miért volt rá szükségünk, amikor így is állandóan szalad a ház, semmire sincs időnk. Az a helyzet, hogy beleszerettünk a gondolatba, hogy remetének állunk - és pont olyankor kell az embernek egy remetebarlang, amikor azt se tudja, hol áll a feje és semmire sincs ideje.

Maga a falu tele van hozzánk hasonló pesti népekkel - menekülnek a koszból, mocsokból, büdösből, zajból - és mind itt kötnek ki. Az út tőlünk 50 perc, a munkahelyemről majdnem annyi idő alatt kijutok vonattal, mint amennyi idő alatt hazaBKV-zok. Itt nem számít, Pest melyik részéről jöttél - akkor és ott, arra a néhány napra zebegényi vagy. Lehetsz menő panorámás kőházas zebegényi - vagy csóró, retro faházas zebegényi. Igazából mindegy is, ugyanazt a  levegőt szívjuk, ugyanazok a vaddisznók rohangálnak az utcán, ugyanazok a madarak csipognak a kertben.

Igen, mi ebbe szerettünk bele. Hatalmas, gyönyörű zöld kertek, madárcsicsergés, mókusbűnözés (az egyik, a megrágott dióhéjba rendszeresen belelépő ős-zebegényi ismerősünk szavaival élve) - itt tényleg minden adott.

Hamar megtanulja az ember, hogy a földben lévő lyukban farkaspók lakik, hogy a vákumos tároló az ember legjobb barátja, hogy a törölköző kirázva az igazi. A kertben ha nem nyírjuk a füvet csoda-növények nőnek, és a főtéren lévő kisboltban is hamar megismer a tulaj.

Mi a csóró faházas kategóriába tartozunk. Van egy hatalmas, 1600nm-es telkünk - rajta egy inci-finci, nettó 27nm körüli faházzal. Igazi retro faház, retro barna színezéssel.A telek egy része sík - zebegényi mércével nézve legalábbis annak mondható - ha lerakunk egy asztalt, nem gurul le a dombról. A telek másik része egy hatalmas lejtő, végén a hátsó szomszéd szakadékszerű telekhatárával. Na ezt a részt nincs ember, aki karban tartaná - mi is csak annyira fogjuk, hogy eljussunk a gyümölcsfákig, nincs is értelme levágni a füvet - a fűközött szebbnél szebb virágok nyílnak, olyanok, amikről eddig még csak nem is hallottunk. A sík rész persze akárhol lehetne - akár Pesten is - asztal, székek, tűzrakóhely, hatalmas diófa - a kapun kinézve hegyek, a szakadék felé nézve hegyek - a szomszéd ház teteje felett átkukucskálva, vagy a háztetőre felmászva pedig a Duna. Tavasszal, amikor még nincs levél a szomszéd fákon, a Dunáról visszatükröződő fény teljesen bevilágítja a faházat - hihetetlen látvány.

A telek még nagyon új, télen lett a miénk, eddig talán 4-5 alkalommal sikerült lejutnunk. Mostanra jutottunk el oda, hogy a ház nagyjából tiszta, így felfújható matracon ugyan, de már ott tudtunk aludni. A fürdő használható, van egy kis tárolórész, és már zuhanyozni is lehet.

Pénzünk nincs a felújításra - erre mondják, hogy innen szép nyerni.

A bejegyzés trackback címe:

https://silenthillz.blog.hu/api/trackback/id/tr313953150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

devilstrueface 2018.05.17. 17:33:52

inkább ide írok most már, mert a másik poszt alatt elfajzottak a dolgok.

"Racionálisan átgondolva a dolgot, persze, persze, megvan a vidéki lét romantikája - de nem lehet, hogy pont azért, mert csak egy kicsi jut belőle? Pont azért, mert így tényleg alig várja az ember, hogy végre kijusson a szabadba? Így minden percét, minden pillanatát értékeli? Mert ez az, ami színesebbé teszi a szürke hétköznapokat?"

na, viszonylag hasonló módon (is) kötődöm vidékre (bár az én telkem nagyob bibibí).
amott már írtam, én azért ott is nőttem fel, szóval mondhatni eléggé meg is untam az idők során.
de ettől még van, és nagyon is él és foglalkozni kell vele, szóval itt nem opció, hogy leugrom, ha úgy tartja kedvem. én mostanság nem tudom értékelni egyik pillanatát se, annyi macera van vele meg az élet más területeivel, hogy jelenleg inkább csak nyűg meg szenvedést okoz.

én még viszonylag fiatal vagyok, tényleg hasonlóan állok a Bp-i viszonyokhoz, de most ott tartok, hogy általában alig várom, hogy visszamenjek, mert ott van egy kis nyugalomérzetem...

de pont azért nem adom el, mert majd egyszer úgyis eljön annak az ideje amiről te írsz...

Silent Hill Z 2018.05.17. 20:34:19

@devilstrueface: :) Sokat gondolkoztunk, mekkora az ideális telekméret - az alsó határt 1000nm-nél és minimum 20m szélességnél húztuk meg - a felsőt mi sem tudtuk (jó, persze, pénz kérdése az egész). Most úgy látjuk, hogy kb. 1000nm az, amit néhány óra alatt gond nélkül, fájdalommentesen lenyírunk, így az 1600nm-ből legalább 6-800nm csak úgy van - a tér miatt, derékig érő fűvel - azt élvezik éjjel a sünök, és tényleg annyi ott a mezei virág, hogy bűn lenne hozzányúlni.

Mi egyébként amióta világ a világ sátrazunk, mindig városból kivonulással töltődtünk, így tudtuk mibe vágunk a fejszénket, a sátorhoz képet a faház hihetetlen luxus, az pedig, hogy nem sátorállítással és matracpumpálással kell kezdeni a kikapcsolódást. több, mint tökéletes. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez a része (ld. szeretjük a zöldet és igényünk is van rá) korfüggő lenne.

Az viszont tény, hogy mostanra jutottunk el oda, hogy nem érezzük a kényszert, hogy mindig máshova menjünk és már sokkal jobb érzés egy fix bázis.