Figyelem, szigorúan szubjektív elemzés következik! 

Hónapokig nézegettük a szigorúan alacsony árfekvésű faházas nyaralókat a Dunakanyarban, mielőtt belevágtunk. Megnéztük Verőcét, megnéztük Kismarost, Nagymarost - majd végül Zebegényt.

Az online portálok kínálatából és az apróhirdetésekből indultunk ki, ott keresgéltünk első körben. Ehhez hozzáhúztuk az ingatlanosok ajánlatait - majd a végén, amikor már tudtuk, hogy kb. melyik települések jöhetnek szóba, akkor személyesen is bejártuk a szóba jöhető részeket, eladó táblák után kutatva. A portálokon nem érdekelt, van-e fenn fénykép (tudom, tudom, fénykép nélkül ingyen van, ha valaki évek óta hirdet, érthető, ha nem költ képekre) - csak legyen fenn valahol (odafigyelve a korábbi hirdetések törlésére, mert nincs is cikibb annál, mint amikor tisztán lekövethető az ingatlan árának a zuhanása).

Mi ezek miatt szórtuk ki a telkek legnagyobb részét:

1. Ár. Amikor az ember ingatlanokat keresgél, előbb vagy utóbb látja, hogy adott környéken adott igények mellett mi a reális ár, és, hogy azért mit várhat el. Csak azért, mert a faházra ráköltöttek 100-200e-t és kifestették, nem lehet 2-3 millióval többért eladni. Mint ahogy azokat az ingatlanokat sem lehet átlagáron eladni, amiket az ember szíve szerint inkább ledózerolna. Mi úgy számoltunk, hogy egy használható/menthető, betonalapú, bevezetett vízzel rendelkező 20-25nm-es faház megér 1 milla pluszt - többet viszont nem, mert arra bizony még költeni kell, és sok munkája lesz vele az embernek, nem lehet bekerülési értéken számolni (kihangsúlyozom: faházakról beszélünk, nem tégla épületről). Az ingatlantulajok nagy része túlértékeli a 80-as években épült, sokszor büdös/dohos/kukázandó faházát, milliókkal megdobva a környéken szokásos üres telkek árát. Tudom én, hogy régen sokba került, és nulláról kezdve sem lenne olcsó, de könyörgöm, faházról beszélünk, ami ha nem ápolják, durván amortizálódik, ha évek óta nem lakott, az ember sokszor undorral lép be az ajtaján a szaga miatt. Ha esetleg dohányoztak is benne, akkor ráadásul tényleg gyufa és kuka, hiába is szolgálta hűen előző gazdáját. Ez van, le kell írni veszteségként.

 2. Szemétdomb. Ismertetőjele a hirdetésben: Nincs kép a faház belsejéről, a környékről inkább - mindegy is, csak ne látszódjon maga a ház és a telek. Marha sok faházban jártunk, soknak tégla alapja volt pincével, az a mocsok ami legtöbbször ott volt, egyszerűen sokkoló. Nem az évek óta felhalmozódott porról és pókhálóról beszélünk, azzal tisztában van az ember. Inkább arról a mocsokról, ami az atomtámadás után magára hagyott épületeket jellemzi. Amikor a tulajok utoljára jártak a terepen, már akkor is disznóól volt, szemétkupacok mindenhol - és a magára hagyott házakban a mocsok érzése csak fokozódik. A szétdobált papírok és rongyok lassan elrohadnak, a poros/dohos berendezések szaga orrfacsaró. Amikor megtaláltuk a nyaralót, az első ami feltűnt, hogy rend volt és tisztaság. A por/pókháló persze ott volt kötelező elemként, de az első benyomásunk mégis az volt, hogy ezt a házat szerették, karbantartották, figyeltek rá. Kitakarítva hagyták magára 5 évvel ezelőtt. A sok-sok megnézett házból összesen 2 volt ilyen állapotban. Az egyik egy jónevű író háza volt Nagymaros "eldobodazagyad" panorámájú részén, a másik pedig ez. A többinél 10mp után kimenekültünk, körül sem akartunk nézni, csak azt láttuk, hogy ehhez mi kevesek vagyunk. Persze, tudom én, hogy mi az alacsonyabb, faházas árkategóriában nézelődtünk, azért ez az arány (a "normális" nyaraló kategória azért másabb), de akkor is sokkoló. Főleg, hogy az ár nem követi az épület amortizációját - egy dózerolandó ház nem csak, hogy már nem éri meg a vevőjelöltnek az extra pénzt, hanem még a bontásának/eltakarításának a költségével is számolni kell, ami még értéktelenebbé teszi az ingatlant. Ha valaki évek óta nem tudja eladni a házát, szánjon már rá egy kis pénzt és pucolja ki legalább egyszer az egészet és írtsa ki legalább évente egyszer a dzsungelt a kertben. Nem a fűtől rémül meg az ember, hanem attól, hogy nem is lát semmit a telekből, akár egy elhagyott temető is lehet a növényzet alatt.

3. Lomtár. Ismertetőjele a hirdetésben: "Teljes berendezéssel együtt eladó". Ez a "Szemétdomb" szorosan kapcsolódó pontja. Nem csak, hogy nem szerették, hanem egyenesen lomtárnak használták. Lomtalanítás helyett ide került minden cucc. Lepukkant asztal, foltos kárpitos ágy, anyámkínja. Idővel kezdték érezni, hogy nem lesz ez így jó - kirakták a sufniba, ott rohadjon tovább. Amikor tele lett az egyik sufni, építettek másikat. A hardcore nyaralótulajoknál 2 teherautónyi szemét is simán felhalmozódik az eladás pillanatáig - na ilyenkor szerepel a hirdetésben, hogy "teljes berendezéssel együtt eladó". Francokat. A teljes berendezés azt jelenti, hogy tiéd a szemétdomb, a macera és a munka. Alsó hangon 1-200.000 Ft a szemétdombok eltakaríttatása (ha te nem akarod ezzel tölteni az értékes hétvégéidet) - már ha találsz olyan csapatot, aki elvállalja, ami lássuk be, hogy friss ingatlantulajdonosként nem kicsi kihívás. 

4. "Ezt a nyaralót nem szerették" érzés. Ismertetőjele a hirdetésben: nincs olyan része az ingatlannak, ami akár csak egy kicsit is személyes lenne. Ha nincs semmi, ami a nyaralót szerethetővé tenné (apró dísztárgy, szép, gondosan elhelyezett bokrok a kertben, színek, vagy akármi), nincs ami megfogja az embert. Sokszor elég egy hintaszék vagy függőágy a teraszra, és máris szerethetőbbé válik. A hintaágy nekem speciel 99%-ban nem ez a kategória - a hintaágyak legnagyobb része inkább csontváz benyomást kelt (párna és hasonlók nélkül), nagyon romantikus helyen kell lennie, hogy megfogjon - de a semminél még mindig sokkal jobb! Na meg az ablakok. Meglepően sok olyan faházat látok, ahol az ablakok zárva, a tulaj/ingatlanos vakuval fényképez. Miért? Nyissák ki, engedjék be a fényt, mutassák a kertet, úgy fényképezzenek. Ja, hogy akkor jobban látszik a disznóól?

5. Víz/villany hiánya. Alapból nem kizáró ok (valakit nem zavar), de ha valaki azt állítja, hogy víz az utcában, akkor nézzen már utána, hogy tényleg így van-e. Attól, hogy a hosszú utca másik végén a parkoló után már van, nem jelenti azt, hogy itt is lesz. Vagyis lehetséges, mindössze 2 millát kell lerakni érte az asztalra. Egyszóval nincs. Ne írja bele - de ne is árulja annyiért, mintha be lenne vezetve. Víz nélkül tényleg elszántnak kell lenni, hogy belevágjon az elkényelmesedett városi ember. Ciszternával oldják meg a legtöbben a problémát, az azbesztos palatetőről lecsorgó vizet gyűjtik össze. Persze, van ahol jobb a helyzet és ott a kút - közvetlenül a szomszéd latrinája mellett. Ja. Fájdalmas tény, de durván csökkenti az ingatlan értékét, ha nincs a közelben reális áron bevezethető víz/villany - ha valaki ezt nem hajlandó tudomásul venni és pont úgy árazza az ingatlant, mint az utca végén vízzel is rendelkező szomszéd, ne csodálkozzon, ha a kutyának sem kell. 

6. Rendezetlen tulajdoni lap. Nem, nem és nem. Olyan nincs, hogy "elfelejtettük" rávezetni a tulajdoni lapra a házat, hogy "biztos elírták a helyrajzi számot", "elfelejtettük kivetetni művelés alól". Ha mégis van, ne csodálkozz, ha legkésőbb a foglalózás előtt lelép a vevőjelölt.

7. Belefáradt eladó. Az alacsony árfekvésű nyaralók legnagyobb részét éveken át árulják. Ők azok, amik lényegében eladhatatlanná válnak - és ahogy telik-múlik az idő, úgy romlik a helyzet. A tulaj belefárad a mutogatásba. Esze ágában sincs megmutatni. Az üzemanyag pénz, és előre tudja, hogy úgysem veszik meg. Füvet nyírni már nem fog, lassan az erdő is belakja a kertet, a ház beázik, szétrohad. Ha elég kitartó, lassan az egész az enyészeté lesz, és akkor üres, kitakarítandó telekként még eladhatja. Nem lenne egyszerűbb az eladhatatlan nyaralót reálisan, eleve telekként beárazni, vagy kiganézni, akciót hirdetni és szabadulni tőle?

8. Ingatlanos. Ugye milyen vicces? Maga az ingatlanos az, aki eladhatatlanná teszi a telket. Felveszi ugyan a kínálatába, valahol talán ott lesz a futottak még kategóriban, hiszen az ára alapján minimális jutalék jár utána, de esze ágában sincs megmutatni. A belefásult tulaj meg abban a hitben él, hogy a telke jó kezekben van, akármikor elkelhet. Hát nem. Az ember megnéz egy nyaralót, két nyaralót - az ingatlanosok által hirdetetteket meg lassan kihagyja, tényleg extra jónak kell lennie a teleknek, hogy ennek ellenére rácsapjon. Mikor ér rá egy átlag dolgozó ember, hogy nyaralót nézegessen? Hétvégén és este. Mikor nem dolgozik az ingatlanosok nagy része? Hétvégén és este. Pont emiatt a nagyobb ingatlanosokat mind kukáztuk. Maradtak a helyiek. A nagymarosi idegenvezető - aki igen komoly ingatlantúrát szervezett nekünk, ahol sorra mutogatta (az időnket rabolva) azokat az ingatlanokat, amik még csak véletlenül sem jöhetnek szóba, csak, hogy a végén eladjon egyet, ami szerinte nekünk is megfelelne. Elhallgatva olyan tényeket, mint pl. az építési tilalom. Kinek kell olyan nyaraló, ami ha leég, már nem építhető újra? Vagy ott a másik, aki ahányszor hívtuk, hogy megnéznénk néhány ingatlant, lerázott, mert ő nem ér ránk, hívjuk 2 hét múlva.

9. Szomszédok. Több telek is volt, amiről a szomszédok beszéltek le. Beszéltek és beszéltek - mi pedig elmenekültünk. Volt, aki tudatosan beszélt le, mert ő is megpróbálta megvenni a szomszéd telkét, csak neki nem adta, gondolom kivárt. Volt viszont, aki egyszerűen szeretett beszélni, és ott azonnal elkezdte leosztani, hogy itt mi akkor ezt és ezt csinálhatjuk majd, mert ő volt ott előbb. Naná. Volt olyan panorámás telek, ahol a szomszéd annyira ráépült a telekre, hogy csak azért nem vettük meg a telket - volt ott trambulin és minden közvetlenül a telekhatár mellett, nyilvánvaló, hogy egyetlen nyugodt hétvégéje se lett volna az embernek. Egy biztos, akárhol is jártunk, a szomszédok rákérdeztek, mennyiért árulják a telket és mindenhol szörnyülködtek, hogy iszonyú drága, alkudozzunk még egy kicsit.

10. Előre nem látható, tőlünk független tényezők, amiket ugyan el lehet hallgatni, de minek. A nagymarosi "eldobodazagyad" panorámájú házba pl. beleszerettünk. Maga a ház szuper volt, a kert gyönyörűen gondozott, a panoráma a visegrádi várra felbecsülhetetlen - és egyáltalán nem lett volna drágább, mint a zebegényi telek. Még azt is benyeltük volna, hogy építési tilalom van a környéken, így a házra úgy kellett volna vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Még azt is benyeltük volna, hogy a központ 50 perc gyalog, így nem lehet csak úgy lesétálni a Dunához, a biciklizéshez viszont túl meredek az út (na jó, DH-soknak ideális). Az előre nem látható dolog egy lepukkant kunyhó volt az út mentén. A lakója szerintem nem volt hivatalosan hajléktalan, tényleg ott lakott a kis kunyhóban, de hiába volt ott a ház, az egész telek szemétdomb volt, bűz és mocsok - a tulaja pedig kifejezetten ijesztő, és ha jól sejtem, nem egyedül élt ott. Belegondoltam, hogy nekem itt kellene este végigsétálnom és elvetettük az ötletet. Amikor az ingatlanos megmutatta a telket, nem láttuk a kunyhót - az ingatlanos ugyanis gondosan egy másik (sokkal meredekebb, esőben járhatatlan, gyalog sokkal hosszabb) úton vitt minket oda - csak később, amikor egyedül is visszamentünk nyugodtan körülnézni szembesültünk a valósággal. Nekünk ez gond volt - másnak nem az.

Ha én most árulnám a nyaralóm, megnézném, reálisan kinek kellhet, mik az előnyei, mi a hátránya, azokat kihangsúlyoznám (igen, a hátrányokat is le kell írni, hacsak nem akarjuk a fél fizetésünket turisták miatt elbenzinezni - gondosan ügyelve persze arra, hogy az előnyök elnyomják a hátrányokat). Eladás előtt elvitetném a szemetet, kitakarítanám, körbefényképezném, beáraznám - és eldönteném, mi az a minimum ár, amíg el tudok menni (belekalkulálva, hogy ha a nyaraló nem túl vonzó és 5-8 évig a nyakamon marad, az ingatlanadót jelent és az ingatlan értéke is évről-évre csökken, amíg el nem éri a telekárat - ráadásul ha nincs karbantartva, akkor még jobban zuhan az értéke). Mindenhol meghirdetném és ahol ingyen kint maradhat a hirdetés, kint is tartanám. Persze ha olyan különleges a nyaraló, hogy lényegében eladja magát, no para, el is fogják vinni (Mi több, szépen karbantartott, reálisan árazott nyaralóról is lecsúsztunk a keresgélés során - ezek max. 2-3 nap alatt elmentek). 

Hajrá!