Komoly elvonási tüneteim vannak, szívem szerint már ma kicuccolnék Zebegénybe - de esélyem sincs, annyira elúsztam mindennel. 50 perc vonattal, egyáltalán nem sok, de nem jön össze...

A héten lomtalanítás van a kerületben - és még legalább 2 hétig teljes a káosz, jobb, ha otthon van az ember. Évente egyszer ilyenkor kiakadok és alaposan kimorgom magam - és megállapítom, hogy évről-évre romlik a helyzet. Nem tudom, ilyenkor kit sajnál jobban az ember - magát, vagy azokat, akik ennyire embertelen körülmények között élnek. Nehéz feldolgozni...

Ilyenkor a már megszokott, gyanús kinézetű figurák császkálnak a környéken (ők a menő kisteherautósok), a lakótelepeken pedig házanként kitelepített komplett családok vegetálnak (ők a közkatonák). Fölöttük ponyva, alattuk guberált, valószínűleg poloskás matrac. Abba bele se gondolunk, hol végzik a dolgukat. Ha kifelé pakolsz, rád rontanak, ha fém van a kezedben, jobb, ha szaladsz.

Nem, vazze, nincs fém. nincs semmi. A lomtalanítás már nem arról szól, mint régen. Ami használható, az ember inkább elajándékozza, utánajár, meghirdeti, egyeztet - mindegy, csak jó helyre kerüljön. Csak az kerül ki, ami már a kutyának sem kell. Mi már a fémet sem rakjuk ki, a bontott kádunknak is a neten keresünk gazdát. Korábban még megpróbáltuk elmagyarázni, hogy nincs fém és nem is lesz. Mostanra rájöttünk, hogy mi vagyunk a hülyék. Sokkal jobb szöveg kell. "Ez van haver, lassú vagy, a tesóid már elvitték". 

Tegnap átvittük a Zebegényből elhozott kidobandó bútorokat egy ismerőshöz, ahol már zajlott a lomtalanítás. Én busszal mentem, hogy segítsek pakolni, a buszon már ott ült néhány, valószínűleg hónapok óta nem mosdott hatalmas kocsit cipelő lomis. Tudták, hol kell leszállni, merre induljanak. Nem tudom honnan, de konkrét utasítást kaptak. Ott összeverődtek egy másik családdal - és egy kupac, koszos, cipő nélküli gyerekkel. A gyerekek az autók között rohangáltak, a felnőtteket semmi sem érdekelte.

Jó fejek voltunk (tényleg csak, mert ez olyan jó hatásvadász szöveg...), kivittünk egy ócska gyerekbiciklit, ragadozómadárként csaptak le rá.  Persze, sajnálja az ember őket, borzalmas látni az igazi mélynyomort és az üres, kifejezéstelen, mocskos arcokat. Ezek az emberek ki tudja, honnan jöttek. Messziről. Gondolom. Pesten azért van ruha, itt osztanak valamit - ott osztanak valamit. Cipő mindenképp jutna a gyerekeknek. Nekik nem volt - és az arcuk alapján is onnan jöhettek, ahonnan nincs lejjebb. 

Rohadt önzők vagyunk - nekünk ez nem hiányzik. Sajnálja az ember őket, de inkább döbbenten néz és alig várja, hogy végre vége legyen. 

Amikor egy négyemeletesben laktunk, ha pénteken kellett kirakni a lomokat, sokan már kedden elkezdték kihordani - a lomizók ezért már hétfőn kitelepedtek - pontosabban jöttek a  teherautók és lepakolták őket. Komplett, ki tudja honnan importált családok, akik talán soha életükben nem éltek emberi körülmények között. Egy ócska ponyva alá költöztették őket egy hétre - az ott lakók pedig az előző évek tapasztalatai alapján bevitték a fém lábtörlőt és azért imádkoztak, hogy az idén senki ne lopja el a vízórát a ház előtti aknából. 

Mostanában mintha fegyelmezettebbek lennének az emberek, gondolom az igen komoly pénzbírság is motiváló, ezért ha lehet, legtöbben már tényleg csak előző este viszik ki a szajrét, így ha mákunk van, már csak egy délutánt kell elviselnünk körzetenként - na meg a házakat vizslató, terepet felmérő átmenő forgalmat. A családi házas övezetben legalábbis így van. Mindenki remeg, nehogy hozzá törjenek be legközelebb. Szuper, nem?

A kisteherautókat legutóbb egy BMW koordinálta - gondolom a csapatokat is. 

Anno valamelyik választás környékén jött az ígéret, hogy a tarthatatlan állapot miatt évente egyszer ingyen rendelhetünk majd konténert, és akkor már nem lesz több horror-lomtalanítás - persze lett, a konténernek és az ígéretnek nyoma sincs. 

Ez van. Évente egyszer van egy nap, amikor az ember bezárja a macskát/nyulat/gyereket, és kiengedi a kutyát, ugasson csak, ha akar.

Túléljük - de maga a rendszer akkor is sokkoló. 

Ennek tényleg így kell lennie?