Mázli kölyökként rettegett a víztől, ha esett az eső, ki sem dugja az orrát egészen az utolsó esőcsepp felszáradásáig, még lábat mosni sem volt hajlandó. Életében először a Rómain látta a "nagy vizet", halálra is rémült a hullámok láttán - aztán valahogy csak belekeveredett bokáig, és azóta is folyófüggő. Órákon át képes lubickolni, botokra vadászni, azokat a partra vonszolni - és később a nap hátralévő részét békésen átaludni - ezt mással, ha a fejünk tetejére állunk sem sikerül nála elérni. Sajnos kutyás strandról Zebegény környékén nem tudunk, strandolókkal és ellenőrökkel harcolni pedig nem szeretnénk, ezért mi inkább az alternatív helyeket preferáljuk, ahol kutya/gyerek biztonságban együtt dagonyázhat az iszapban. Az Ipoly partján sok olyan hely van ahol szabad a vásár, a sodrás jelképes, és a víz sem igazán mély, max. arra kell figyelnünk, hogy hol engedhetünk be kutyát egyáltalán a vízbe, hol tud gond nélkül kikapaszkodni a vízből, hol nincsenek elfelejtett horgok, hol nem zavarjuk a pecázókat - na meg, hogy hol tudjuk leteríteni a hatalmas pikniktakarónkat.
Az úszás mindenkinek jót tesz - a gazdinak, mert addig is a folyóparton van, a kutyának, mert a gazdival van, dolgoztatják, és az összes izmát jól átmaszíroztathatja a folyó vizével, a folyópartnak, mert a rendes gazdi összeszedi maga utána szemetet - és amit még a folyó mellett talál.
Úgyhogy hajrá, éljen a kutyaúsztatás - soha nem késő elkezdeni!