Kering egy írás a neten, amiben a vidéki ember emlékezteti a városit, hogy a kakas kukorékol, a hal tátog, a kutya ugat, a tehéntrágya büdös, a fák meg susognak. Ne gyere ide, ha ezzel bajod van.

Nincs bajom. Sőt. Alig várom, hogy reggelente repedtfazékhangú szerelmes kakas ébresszen, hogy fák susogására reggelizhessek, tehéntrágya gőze lepje el a környéket, a kutyák meg telefonáljanak, ha már az a dolguk. Éltem ilyen helyen. Megszokható, szerethető, tisztelhető, élhető.

Minden városi hőzöngő megkapja, hogy "húzzál innen vidékre", "költözz tanyára, ha nyugalmat akarsz", de a vidéki hőzöngőket is hasonlóan oltják: "miért sajnálod tőle ezt a kis örömet", "neki is kell egy kis szórakozás", "költözz a városba".

Városi legenda a csend és nyugalom, egymás tisztelete. A fűkasza nem az. A pletyka sem, egymás kibeszélése sem, a gyüttmentezés meg egyenesen felváltotta az adjistent.

Kibékíthetetlen ellentét ez.

Turistaként én is annyit, de annyit álmodoztam arról, milyen jó lenne a várost hátrahagyva vidékre költözni. Lebeszéltek róla. Mindenki. Idén nyáron egy dunántúli mesefaluban, mesebirtokon nyaraltunk egy kicsit. Minden zöld, minden illatos, igaz, kakas helyett gólya ül a kéményen és kelepel.

Kár, hogy a tulajdonos hamar kijózanította az embert. NE! költözz vidékre ha kedves az életed.

Zebegény egy ékszerdoboz. Kicsi, cuki, romantikus. Igaz, az őslakók tehenek és tyúkok helyett apró, vagy nem is annyira apró vendégházakat nevelgetnek, néha egész vendégház-nyájakat terelnek, EU-s pénzekkel zsonglőrködnek - csak, hogy azokból is vendégházak keljenek ki, régi mezőgazdasági területek beépítésén ügyködnek, ugyancsak vendégházkeltetési céllal. A kakas kukorékolását a benzines fűkasza és a turistacsalogató tucc-tucc hangja váltja fel. 7/24.

Romantikus. Tényleg az. A táj gyönyörű, ha valaki egy hétvégére kiruccanna, a luxustól a fapadosig mindent megtalál. Igaz, a legszebb kilátóhelyek már foglaltak, luxuskégliket építettek a helyükre ilyen-olyan támogatással, lassan minden beépül. A mellettünk lévő brutális panorámájú telek is.

A zöld viszont itt is csak azért zöld, hogy jobban elférjen rajta a szemét - az összegyűrt energiaitalos doboz kifejezetten jól mutat rajta, azért zöld, hogy ne kelljen a porban parkolni, azért zöld, hogy a bizonytalan minőségű út helyett ott lehessen áthaladni, a fű maradékát is kitaposva.

Mondhatnánk, hogy a galád turisták műve ez - de nem, az elmúlt időszak tapasztalatai alapján pont, hogy a helyiek írtják a zöldet, tépik ki a frissen ültetett bokraimat, ha az zavarja őket a parkolásban, tekintik a zöld sávot az út kiegészítésének, kiírtva mindent, ami valaha a zöldben élt. Nem tisztelve a zöldet, a természetet, más tulajdonát, privátszféráját.

Persze, vannak itt nyaralók is bőven, akik csutkára vágják a füvet a kertben, a méhlegelő itt is szitokszónak számít, komposztálni meg nem szokás a vaddisznók miatt. Igazából mindegy is, ki és mivel teszi tönkre a zöld környezetét, a lényeg a lelkesedés.

 Én csak annyit kérek, hogy akárki is legyél, tiszteld a zöldet. Kakas nincs, tehén sincs, vaddisznó van, de azt úgyis kilövetik.

Zöld talán még van. Egy kicsi