Te is a görcsös fűnyíró kategóriába tartozol? Ha a fű 2cm-nél magasabb, máris nekiugrasz a fűkaszával és nincs kegyelem? A fűszegélyt fűszegélynyíróval nyírod, a beton mellett árválkodó fűszálakat pedig tűzzel-vassal égeted? Ha gazt látsz a kertben, hatalmas csatakiáltással ráveted magad és kegyetlenül kitéped, és még a helyét is sóval hinted be? Esetleg le is betonozod?
Tudtad, hogy te egy kegyetlen gyilkos vagy?
Na jó, ez azért túlzás, de azért érdemes lenne ezen egy kicsit elgondolkozni. Kb. 500 év alatt a gerinctelen rovarfajok száma majdnem felére zuhant. Ez elég durván hangzik. Mindezért akárhogy is nézzük, leginkább az emberiség tehető felelőssé. Klímaváltozás, vegyszerek - na meg, ha kis részben is, de a kis emberek szintjén maga a fűnyírás.
Gyerekkoromban sarlóval/kézi kaszával vágtuk a füvet a kertben - vicces volt, és hatékony, úgyhogy nagyon szerettem füvet nyírni. Később persze jött a fűnyíró - és oda lett a szórakozás.
Most 1600nm-es a kis kertecskénk - ebből kb. 500nm lejtő, 1100nm dimbes-dombos vízszinteshez közelítő felület. Nekünk is van fűnyírónk - egy igazi böszme nagy fenevad. Csak úgy darálja a vakondtúrások tetejét (szegények), hogy aztán a 4. után megálljon. Vettünk tehát egy fűkaszát, ami már a szánkódombon is használható. Tavaly nyírtuk is a füvet amikor csak bekattantunk, roncsolt fűszálakat hagyva magunk után. Annak ellenére, hogy próbáltuk a lehető legmagasabbra emelni a fűnyíró alját, és nyaranta 2-3 alkalomnál többször nem ugrottunk neki, a fű kiégett, beszürkült, ronda lett, eltűntek a pillangók, Börzsöny ide - Börzsöny oda, kihalt a kert. Nem tetszett, fájt a sok levágott virág, ledarált élőlény. Emlékeztünk, milyen jó volt amikor a nyár elején a fű már 20 centis volt, tele szebbnél szebb virággal, derékig érő gyönyörű, zöld fűvel. A fűnyíró pedig semmit sem kímél, ledarálja a füvet, a virágokat, megöli a rovarokat. Idén tudatosabbak voltunk.
Június vége van és még csak egyszer nyírtuk a füvet - azt is mozaikosan. Ez a gyakorlatban annak a kb. 300nm területnek a nyírását jelentette, ahol valóban mászkálni szoktunk. A kert többi része érintetlen, búvósáv a gerincteleneknek. Az érintetlen rész azóta ismét tele van virággal, pillangókkal, méhecskékkel és szebbnél szebb (na meg rondább és ijesztőbb) rovarokkal. Visszatért az élet. Bár nem látjuk, de valószínűleg sünik is bújkálnak benne, és élvezik az életet. Idén először végre szentjánosbogaraink is voltak!
Nézegettük a telkeket és csodálkoztunk. Gyönyörűen lenyírt fű a legtöbb helyen. Mintha legalábbis a város közepén lennénk. Részben, mert a tulajdonos görcsösen ragaszkodik a fűnyírási rituáléhoz - részben a szomszédok miatt - és tutira nem kézzel kaszálták.
Minek géppel nyírni és ezzel megölni a füvet és a fűben élőket, amikor soha nem is járunk a kertnek azon a részén? Mázlit nem zavarja, lelkesen szimatolja a virágokat, kullancs ellen pedig védve van. A hatalmas mező ráadásul elég komoly vízmennyiséget párologtat, ami kifejezetten hűti a környezetét.
Persze néha mi is nyírni fogjuk a füvet, évente egyszer valószínűleg részenként haladva, de az egész kert sorra kerül majd. A lenyírt területen kínosan ügyelünk arra, hogy minél magasabban vágjuk a füvet, na meg eleve mulcsozva nyírjuk, ami így azonnal el is kezdhet újrahasznosulni, visszakerülni a körforgásba.
Áldozatok így is lesznek, de ez így még mindig csak töredéke a fűkaszás/fűnyírós írtási kényszerrel járó veszteségnek. Tudom, egy birkacsapat lenne az igazi megoldás, de annyira azért még nem vagyunk öko-gazdák.
Élni és élni hagyni. Peace :)
Ui: jelezni szeretném, hogy a telkünk előtti részt a szomszédunk nyírja jófejségből (na meg azért, hogy legyen hol parkolnia) - nincs szívünk szólni neki miatta, bár kifejezetten fáj a frissen le(ki)nyírt felület látványa...
Hasznos forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Holocene_extinction
