Egyértelműen hülye ötletnek tűnt, de azért csak felvetettük - mi lenne, ha az anyósom 70. szülinapját a szűk körű család és normális étterem helyett teljesen fapadosan, tágabb körben ünnepelnénk -  naná, hogy Zebegényben.

Tudtuk, hogy a zajjal nem lesz gond, nem zavarjuk majd a szomszédokat, max. a gyerekek kiabálása zavarhatja meg a csendet (a 26 meghívottból 12 gyerek!), egyébként zenementes bográcsozós, max. 5-ig tartó babazsúrral készültünk, vettünk néhány buborékfújót, volt egy focilabda, na meg Mázli, az ügyeletes házikedvenc, aki ilyenkor békésen tűri a mindig ragacsos ujjú gyerekhordák támadását.

Zebegény tökéletes döntés volt. Az időt mintha megrendeltük volna - nem volt túl meleg, de azért gyönyörűen sütött a nap, nyoma sem volt az elmúlt napokra jellemző durva esőnek, a felhők is pont jól helyezkedtek el, nagykönyv szerinti bárányfelhő alakzatban. A vendégeknek szó szerint leesett az álla amikor megérkeztek a telekhez (a dombról ellátni egészen Dobogókőig), és nem győztek betelni a nyugalommal.

Legnagyobb meglepetésünkre magyarázkodnunk sem kellett, hogy most ez a fapados szülinapozás a menő, ez a trendi, ilyen egy igazi kerti party - a nagyobb ünnepeken kizárólag családi étkészlethez és szép evőeszközökhöz ragaszkodó nagyszülők és az ünnepelt gondolkodás nélkül elfogadták, hogy itt bizony nincs se porcelántányér, se üvegpohár, az asztalon hangyák szaladgálnak és a lábuk alá kell nézni, nehogy felbukjanak egy vakondtúrásban. Hihetetlenül élvezték a csendet és a nyugalmat, nem győztek betelni a táj látványával.

A család az egyik szomszédos faluból származik, így most igazán hazai terepen voltak - a Börzsöny megszokott illata, a jól ismert madárcsicsergés mind a régi időket idézte, most voltak igazán otthon.

Asztalból ugyan hiány volt, de a sufniban talált fonott lábú (khm. igencsak rusztikus hatású) asztal tökéletes italtartó asztalka lett, és mivel mindenki hozott egy tálca valamit, a gulyás mellé elég hamar terülj-terülj asztalkámat varázsoltunk. A limonádét hatalmas üvegedényből csapoltuk, mellé klasszikus málnaszörp került. Semmi flanc, semmi alkohol.

Kellett az 1600nm, a kert teljes egészét sikerült belakni - a síkabb részeket a pelenkások vették birtokba (naná, ott voltak a hintaágyak, és a pakolható agyag állatkák), a hatalmas diófa alatti hihetetlenül kellemes és hűvös részt az "öregek", a teljes nyugalomra vágyók pedig a kert hátsó részét, ahonnan a közeli "állatos" utcákra lehet rálátni a szomszédos domb tetején.

Kell ennél több?

Úgyhogy hajrá - ha felejthetetlen szülinapi bulival szeretnéd meglepni a nagyszülőket vagy idősebb rokonokat, ne félj, vágj bele, ha olyan meseszép környezetben tartod, mint pl. Zebegény, nagy bakot nem lőhetsz. Nem kell a flanc, nem kellenek a hagyományok, a családi porcelán és a rántott hús - csak lazuljatok egy kicsit, felejtsétek el a megszokott külsőségeket és élvezzétek a nyarat na meg a mesébe illő környezetet :) 

A buli egyébként pont időben fejeződött be ahhoz, hogy a gyerekekkel leszaladhassunk a faluba a könyvtár udvarában berendezett ingyen (na jó, becsületkasszás) kertmoziba. A gyerekeknek ez is új élmény volt -  a filmet ugyanis még világosban és melegben kezdtük el nézni, sötétben és jégkockává fagyva fejeztük be, mert felkészületlen gyüttment pestiként elfelejtettünk plédet magunkkal vinni....