Amikor kidobták a falusi CSOK listát, azonnal rákerestem Zebegényre. Na nem azért, mert ki szeretnénk költözni - egyszerűen kíváncsi voltam. Naná, hogy ez a kis 1279 fős falu hiányzott nyuszika listájáról. Miért is lett volna rajta? Gyönyörű, Vác és Budapest könnyen, vonattal megközelíthető, hamarosan a 2-es is elkészül, vagy ha digitalis nomádkodásra adja az ember a fejét és nem kell napi szinten ingáznia, maceramentes terep fiatal családoknak. Van iskola és művészeti élet, ott a Duna, na meg a sok-sok őz és vaddisznó. Olcsónak mondjuk nem mondanám, de nem is várható el, hogy hatalmas lakóparkokat építsenek ide. Eladó házból sincs túl sok, a reálisan árazott ingatlant hamar elviszik, talán még alkudni sem szokás. Papja ugyan most épp nincs, na meg a Mókuson kívül más szórakozóhely sem igen van, de Pesthez képes még mindig OK.
Tényleg rendben van, hosszú jégkorszak után pl. múlt hétvégén végre kisütött a nap, úgyhogy idén másodszor, de kijutottunk a telekre.
A kert tele volt virággal. Kékek, sárgák, fehérek, tengernyi kakukkfűvel fűszerezve. Ezért biztos, hogy sokan a mókusok elé vetnek, de eszünkbe se jutott lekaszálni - éljen a klasszikus, gondozatlan telek, minden pesti rémálma. Imádjuk :) Gondolom a kullancsok is...

Beüzemeltük az új függőszékeket, felfúrtunk néhány polcot a konyhában,aztán lementünk a Dunához lángosozni (szeretjük azt a lángosost, a lángos finom, a kiszolgálás barátságos, az árak rendben vannak) - utána hazamentünk, hogy a nap zárásaként szalonnát süssünk. Ilyenkor a legjobb a környék - még minden zöld, még nincsenek bulituristák - ez a legjobb része az évnek.

Másik nagy kedvencünk a szobi halasozó közvelenül a komp mellett a parton, náluk talán még a nagymarosi Halasnál is jobb a hal, le is lehet ülni, és nincsenek hosszú sorok - ha meg levezetésként fagyira és egy hangulatos tömegmentes dunaparti sétára vágyik az ember, az is megoldható.


Akinek teljes nyugi kell, siessen, még van egy jó hónapja...