Van egy telkünk.

Az ország egyik talán legszebb falvában, a Dunakanyar egyik ékszerdobozában, annak is a "lakatlan" üdülőövezetében. Mindenki azt kérdezte, miért volt rá szükségünk, amikor így is állandóan szalad a ház, semmire sincs időnk. Az a helyzet, hogy beleszerettünk a gondolatba, hogy remetének állunk - és pont olyankor kell az embernek egy remetebarlang, amikor azt se tudja, hol áll a feje és semmire sincs ideje.

Maga a falu tele van hozzánk hasonló pesti népekkel - menekülnek a koszból, mocsokból, büdösből, zajból - és mind itt kötnek ki. Az út tőlünk 50 perc, a munkahelyemről majdnem annyi idő alatt kijutok vonattal, mint amennyi idő alatt hazaBKV-zok. Itt nem számít, Pest melyik részéről jöttél - akkor és ott, arra a néhány napra zebegényi vagy. Lehetsz menő panorámás kőházas zebegényi - vagy csóró, retro faházas zebegényi. Igazából mindegy is, ugyanazt a  levegőt szívjuk, ugyanazok a vaddisznók rohangálnak az utcán, ugyanazok a madarak csipognak a kertben.

Igen, mi ebbe szerettünk bele. Hatalmas, gyönyörű zöld kertek, madárcsicsergés, mókusbűnözés (az egyik, a megrágott dióhéjba rendszeresen belelépő ős-zebegényi ismerősünk szavaival élve) - itt tényleg minden adott.

Hamar megtanulja az ember, hogy a földben lévő lyukban farkaspók lakik, hogy a vákumos tároló az ember legjobb barátja, hogy a törölköző kirázva az igazi. A kertben ha nem nyírjuk a füvet csoda-növények nőnek, és a főtéren lévő kisboltban is hamar megismer a tulaj.

Mi a csóró faházas kategóriába tartozunk. Van egy hatalmas, 1600nm-es telkünk - rajta egy inci-finci, nettó 27nm körüli faházzal. Igazi retro faház, retro barna színezéssel.A telek egy része sík - zebegényi mércével nézve legalábbis annak mondható - ha lerakunk egy asztalt, nem gurul le a dombról. A telek másik része egy hatalmas lejtő, végén a hátsó szomszéd szakadékszerű telekhatárával. Na ezt a részt nincs ember, aki karban tartaná - mi is csak annyira fogjuk, hogy eljussunk a gyümölcsfákig, nincs is értelme levágni a füvet - a fűközött szebbnél szebb virágok nyílnak, olyanok, amikről eddig még csak nem is hallottunk. A sík rész persze akárhol lehetne - akár Pesten is - asztal, székek, tűzrakóhely, hatalmas diófa - a kapun kinézve hegyek, a szakadék felé nézve hegyek - a szomszéd ház teteje felett átkukucskálva, vagy a háztetőre felmászva pedig a Duna. Tavasszal, amikor még nincs levél a szomszéd fákon, a Dunáról visszatükröződő fény teljesen bevilágítja a faházat - hihetetlen látvány.

A telek még nagyon új, télen lett a miénk, eddig talán 4-5 alkalommal sikerült lejutnunk. Mostanra jutottunk el oda, hogy a ház nagyjából tiszta, így felfújható matracon ugyan, de már ott tudtunk aludni. A fürdő használható, van egy kis tárolórész, és már zuhanyozni is lehet.

Pénzünk nincs a felújításra - erre mondják, hogy innen szép nyerni.