Március közepén merészkedtünk ki először a telekre - fogalmunk sem volt, hogy lesz-e víz a házban (a szomszéd telken van a vízóránk), azt se tudtuk, milyen lesz az idő. Vittünk egy kis langyos vizet kézmosáshoz, néhány kesztyűt, mert ki tudja mi vár ránk - és kivonultunk.
Elég hamar rájöttünk, hogy a retro tapétaragasztó egy dologra volt csak alkalmatlan - a ragasztásra. Hatalmas lapokban szakadt le a tapéta, 10 perc alatt mind a két kisszoba tapétamentes - és ritka ronda lett. Az étkezőrész téglamintás tapétája + a mellette lévő lemosható tapéta sajnos ragaszkodik a falhoz - velük még biztos, hogy meggyűlik a bajunk, napokig is eltart majd amire levakarjuk a falról (árulja már el valaki, miért kötelező elem a téglamintás tapéta a faházakban?)
Amíg a két hálószoba be volt csomagolva nem éreztük, hgy minden sarokból pókszemek tucatjai figyelnének - a tapéták leszedése után viszont nyilvánvalóvá vált a tény, hogy a tapéta ha nem tapad, ideális lakóhely a pókféléknek.
Szerszám nem volt nálunk, így kénytelenek voltunk egy másik hétvégére hagyni a labirintushatást keltő pókkeltető belső falak kiverését.
Nem is értettük mi értelmük volt. A konyha kb. 1nm volt mosogatóval együtt, szó szerint lépni se lehetett benne. Ha valaki beállt a mosogató elé, akkor onnan már csak kihátrálni tudott, egyébként se jobbra - se balra. A konyhafülke felé vezető út pókhálókkal volt díszítve, az étkezőnek kikiáltott asztal mellé sem hiszem, hogy bárki jó szívvel le mert volna ülni. A falak kikapása után viszont lett egy tökéletes, csaknem 10nm-es "amerikai konyhás nappalink".
Hiába a szűkös költségvetés, eszement vásárlásba kezdtünk. Vettünk egy mini porszívót, söprűt, tisztítószereket, pókhálótlanítót (igen, tényleg pókiszonyunk van), na meg egy méregdrága hűtőszekrényt. Ez volt talán az egyik legnagyobb beruházás Silent Hill történetében, igen komoly 5e Ft-os bekerülési értékkel. Nem igaz. Még korábban vettem egy 5e ft-os konyhabútort is (igen, tényleg annyi volt), úgyhogy holtverseny.
Elkezdtük a hétvégi házak szokásos körét - a szemétgyűjtést. Kivittünk egy otthonról leselejtezett felmosóvödröt, néhány kiselejtezett mini konyhaszigetet, régi fürdőszobabútort, rácsos tárolót, székeket, kopott, összecsukható kerek kisasztalt - na meg két felfújható matracot, hálózsákokat, néhány soha nem használt takarót, kopott törölközőt, és egy kidobásra ítélt indukciós főzőlapot - a nyaralóba jó lesz még felkiáltással.
Igen, elkezdődött a hírhedt szemétgyűjtés - meg is fogadtuk, hogy ezeket az első lomtalanításkor ki is dobjuk, de most még tökéletesen használhatók.
Kiganéztuk a frigót (csillog-villog :D), kiganéztuk a fürdőt, lecseréltük az ülőkét, a függönyt, végigporszívóztuk a padló réseit. A padlóval még komoly gondok lesznek, teljesen szétszáradt, megvetemedett, lényegében kuka. Felújíthatnánk, de saccra kétszer annyiba kerülne, mint új padlót lerakni - lecserélni drága. Ha PVC-t dobunk rá, alatta berohad - ha nem, akkor ronda.
A fürdő is komoly dilemma. A padlót lecsempézték. Maga a járólap teljesen rendben lenne - na de a fugázás... ennél rondábbat ember még nem látott. Mekk Elek sírva könyörögne a know-how-ért. A csempehatású fal is átverős - ez bizony PVC. Most még marad, de jövőre már nem szeretném ezt nézni.
Egy hete megjött a jó idő, úgyhogy elkezdődött a gyerekszoba kitapétázása. Még nem tudom, hogy a tapéta tényleg a falon maradt-e - jövő héten kiderül :)
Egyetlen egy dolog fáj csak a telekkel kapcsolatban - hogy haza kell jönni.