Sokat viccelődtünk azzal, hogy nekünk csak a kutya miatt kell ekkora kert. Pesti kutya, lényegében pórázon éli a fél életét, ha élő vízben szeretnénk úsztatni, legalább 1 óra utazás az ára fél óra szórakozásnak, a szocializáció szempontjából kritikus közeli kutyafuttató pedig összesen egy dologra nem alkalmas: a kutyák futtatására. Elvileg már beüzemelték a Városligeti kutyaélményparkot, ami sokat javíthat a helyzeten, de az sincs túl közel, és a parkolás is nehézkes.

Nem kérdés, hogy ha kutya, akkor Dunakanyar - és ha Dunakanyar, akkor csakis és kizárólag kutyával.

Összefoglalnám az eddigi, még igencsak hiányos, és alaposan bővítendő Zebegény környéki kutyás tapasztalatainkat (további ötleteket sok szeretettel várunk).

Kutyával enni

Alapjában véve nem rossz a helyzet. Mi még nagyon kezdők vagyunk, most mérjük fel a terepet, ráadásul rossz időben még csak Nagymaroson mertünk kutyával bemerészkedni beülős helyre, Zebegényben még meg se próbáltunk (na jó, a Mókust azért majd még kipróbáljuk, hátha...).

• Nagymaroson egy beülős helyet találtunk eddig (Panoráma gyros - megfizethető, és nem csak gyrost lehet enni, a panoráma tökéletes, a kutyát a beülős részre is beengedik). A személyzet barátságos, automatikusan hozzák a vizet a kutyának, nálam kutyabarát hely minősítést kapott. Egy gond van csak vele: ha teltház van, esélytelen.
• Kiülős helyből Nagymaroson eddig a Halast próbáltuk (a kompnál), az asztaloknál természetes, hogy a négylábú családtag is helyet foglalhat. A panoráma itt is szuper, az árak tényleg egy sarki büfé árai, a minőség azért annál sokkal jobb, mi a sült hekk miatt visszatérő vendégek vagyunk. Feltéve, hogy süt a nap.
• Ha esős időben vágynánk kávéra, az Édeske is szeretettel várja a kutyákat - legyenek kint, vagy akár bent, a retro fotelek lábánál. A madártejük és a hangulat miatt mindenképp érdemes benézni :)
• Ha kicsit távolabb megyünk Zebegénytől, és hajlandók vagyunk egészen Szobig elmenni (töredék távolság Nagymaroshoz képest) akkor a Herfliben kinti padoknál jó időben ehetünk a kutyával - ez viszont rossz időben nem opció, így marad az elvitel - jó hír viszont, hogy Szobon más (szerintem sokkal jobb) elviteles helyek is vannak, a Nádas  pl. simán átment a tesztünkön, és a környező településekre, így Zebegénybe is lényegében ingyen szállítanak - de ha jól sejtem, akár a Dunapartra is lehozzák a megrendelt ételt.
  
  Mindent összeadva be kell látni, hogy ha esik az eső, hideg van és nincs hová behúzódni, kutyásként vagy jó eséllyel éhen maradunk, vagy az ölünkből esszük meg a kocsiban ülve az elviteles sültkrumplit. 

Kutyával a Dunaparton

Az ember azt hinné, hogy a Dunakanyar kutyaparadicsom, ha fürdésről van szó - itt azért lenne még fejlesztenivaló. Zebegényben van egy kifejezetten vonzó és barátságos, jól felszerelt szabadstrand. Emberstrand - kutyáknak szigorúan tilos a bemenet - ami sajnos mindenhol így szokott lenni, alig van olyan strand, ahol kutya - ember közösen fürödhet. Itt sincs másképp, úgyhogy sajnos úgy tűnik, hogy kénytelenek leszünk a kutyát bezárni a  házba amíg a gyerekekkel strandolunk, mert esélyünk sincs másképp megoldani. Úgyhogy vagy a kutya strandol - vagy mi. Nagymaroson ugyanaz a helyzet, Szobon is kitiltották a kutyát, Verőcén is kint figyel a tábla. Persze, vannak még olyan helyek, ahol sutyiban együtt tudunk fürödni, jó hosszú a Duna - ezek viszont gyerek szempontból nem igazán biztonságosak, úgyhogy nem hiszem, hogy megkockáztatjuk. Még megpróbáljuk kifaggatni a helyieket, hogy ők hogyan oldják meg ezt a problémát, de ha jól sejtem egyszerűen úgy, hogy nem mennek együtt fürdeni. Kutyaúsztatásra alkalmas helyet egyébként kettőt is találtunk (azért nem keresgéltük halálra magunkat), az egyik elég csúszós, sáros, nagy a tömeg, ráadásul eldobott óvszertől a söröspohárig minden van a parton - ami nem is csoda, ha jól sejtem, ez lehet a közeli trendi szabadtéri bútorokkal felszerelt italos bodega hivatalos hányóhelye. A másik helyen a pecásokkal kell megharcolnunk a területért - de ha épp szabad, akkor kutyával tökéletes, a döbbenetes panoráma miatt ráadásul embernek-kutyának egyaránt hatalmas élmény. A Duna sodrása miatt egyébként Mázlit kizárólag pórázon merjük vízbe engedni, de úgy tűnik, így is élvezi.

Zebegényi kutyasétáltatás

Mázli nehéz eset. Képtelen pórázon sétálni, mindenáron vezetni akar, a lábhoz kifejezést nem ismeri, az ember karját tövestől tépi ki. Pszichológus már foglalkozott vele, lassan alakul a helyzet - de ettől függetlenül vicces látvány, ahogy együtt sétálunk. Ez van. Lehet, hogy csak emiatt, de az emberek jellemzően rámosolyognak a kutyára, többen meg is jegyezték, milyen szép, egy helyi bácsi pedig rám szólt, hogy a kutyának a bal oldalon kellene sétálnia, visszakérdezett, hogy még kölyök-e, tisztáztuk, hogy nem, csak ilyen hebehurgya - és nevetve ment mindenki a saját dolgára. Itt a turisták miatt sok a sétáltatott és kifejezetten jólnevelt kutya, úgyhogy falu - nem falu, nem néznek furán az emberre, ha kutyával sétál. Megszokták a látványt - plusz ugye Zebegényben sokkal több a pesti nyaralótulajdonos és kiránduló, mint a valóban helyi lakos, azok meg már csak ilyen furák, gyerekként kezelik négylábú kedvenceiket. Mi is azok vagyunk persze, furák, hiszen Mázli családtag, Mázli velünk eszik, velünk fagyizik. Külön kihangsúlyozom az Erzsébet forrást - minden sétáltatott kutya álmát a falu közepén - ahol friss, kifejezetten finom ivóvíz várja az embert - és a kutyáját.

Kutyával faházban

A faház fala kb. optikai védelmet jelent. Felmelegszik, lehül, és minden áthallatszik. Ez nekünk, embereknek nem probléma, mert a halvány madárcsicsergés nagyon jól elaltatja az embert - a kutyának viszont maga a pokol. Reggel beindul az élet, a madarak is magasabb fokozatba kapcsolnak, a vaddisznók is végigszaladnak az úton (látni még nem láttuk őket, de a falusi legendák szerint így megy ez), a nyest is végigtaperolja az autónkat - és az érzékeny kutyafülek bizony felébresztik a kutyát, aki onnantól kezdve fel-alá rohangál a faházban és várja, hogy valaki kiengedje. 

Kiengedhetnénk persze, kutyaajtót is felszerelhetnénk, de a kerítésünk még nagyon nem biztonságos és fogalmunk sincs, hogy tudnánk szökésbiztossá tenni (sima szögesdrót méteres lyukakkal, amit benőtt a növényzet, így nem tudunk rá új kerítést kifeszíteni - a növény meg gyönyörű, ápol és eltakar, úgyhogy senki sem szabadulna tőle, a szomszédunk is azt hiszem szívbajt kapna, ha hozzányúlnánk), így viszont majdnem biztos, hogy a szomszéd telken át kiszaladna (így is átmegy ha teheti) - és egy több száz kilós vadkannal szemben nem sok esélye lenne.

Úgyhogy éjszakára marad a faházban - mi pedig ha akarunk, ha nem, a tervezett 11 helyett 6-kor kelünk.

Mázli mindenesetre élvezi a helyzetet, feltúrja a vakondtúrásokat, körberohanja a kertet, végigfetrengi a néhol méteresre megnőtt, gyógynövényekkel tűzdelt füvet. Azt hiszem ez minden vadászkutya álma.